2011. december 14., szerda

1. | Színpad.



_2008_

-Ne izgulj! Sikerülni fog.-mosolygott rám Cole. Erőltetetten visszamosolyogtam.
-Jane Harrisont kérjük a színpadra.-mondták a hangos bemondóban. Sóhajtottam egyet majd elindultam.
A színpad ki volt világítva. A műsor vezető megállított majd szólt hogy mikor mehetek. Félénken kibattyogtam a közönség és a zsűri elé.
-Szia.-köszönt az egyik zsűri.
-Jó estét.-köszöntem vissza.
-Kivel van szerencsén találkozni.?-mosolygott egy másik.
-Jane Harrison vagyok,14 éves és Stratfordból jöttem.
-Mit fogsz énekelni.?-kérdezte a harmadik.
-Egy Taylor Switft számot.-mosolyogtam.
A zene elindult én meg elkezdtem énekelni.
...
A közönség tapsolt én meg meghajoltam.
-Ez bájos előadás volt. Igen.-szólalt meg az első zsűri.
-Tőlem is kapsz egy igent.-mosolygott a másik.
-Látok benned valami különlegeset. Igen.-szólt a harmadik. Magamban már sikítottam,megvan a 3 igen így bent vagyok.
-Ez egy erős igen.-fejezte be a 4.ik.
-Köszönöm.-vigyorogtam majd leszaladtam a színpadról.
-Úristeeeen.-sikítva borultam Cole nyakába.
-Gratulálok.-adott egy puszit a számra.
-Wiii..-ugrándoztam.
-Gyere te kis énekes.-karolta át a vállam és kivezetett.
×××
-Köszönöm hogy eljöttél velem.-néztem a barátom szemébe. Cole csak mosolyogva megpuszilta az orrom hegyét majd intett és haza indult.
Otthon a kanapén eldőltem és bekapcsoltam a tv-t. Zenecsatornára kapcsoltam majd lehunytam a szemeimet.
-This is the time of year we can give it, Give it, give it, give it all -csendült fel egy ismerős hang. Fájdalmasan a tv-re meredtem. Justin.